2013/02/03
2013.02.03
Amikor már a foltok is elhalványulnak.Mikor már a sötétség nem csak ürességet és és megnyugvást ad.Akkor jössz rá.Elvesztél.Elértem a tűrőképességem határára.Innen már nincs kiút.Rosszul vagyok.Nem csak lelkileg.Egészségügyileg is.Nem nem Adam tett rosszat. Adam jó volt.Azt hiszem.Ez valami sokkalta erősebb.Más.A valóság.Ami ellen nem tehetsz semmit.Mikor rádöbbensz,hogy gyermekkorod óra selejt vagy.Mikor tudatosul benned,hogy vége.Nincs tovább.Már nem bírod a terhelést.Akkor jössz rá ELVESZTÉL.Ezt hallod.Látod érzed.Remegsz.Fázol.Émelyegsz és rosszul vagy.Egyedül akarsz lenni.Nem bírod mások közelségét.Elviselhetetlen fájdalommal jár járni.Mozogni.Levegőt venni és élni.Elviselhetetlen a hiány a magyány és felerősödik a kétségbeesés.Mikor rájössz.Egyedül maradtál és mind ezt magadnak köszönheted..Rájössz.ELVESZTÉL...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése