Heather.Folytatás 3

Heather szúró mellkasi fájdalmakkal ébredt.Orvos,vagy ápolónő,persze magyar egészségügyi ellátásnak köszönhetően,sehol.Nem tudta mit tegyen.Erősen szorította mellkasát mikor észrevette,hogy a férfi még mindig nem tért vissza.-Hol lehet?Tette fel a kérdést,de mint eddig,most sem érkezett válasz.Egy kis idő elteltével a fájdalom helyét átvette egy sokkalta nyomasztóbb érzés.A magány.Ismét egyedül volt.A szoba komor és rideg mint minden kórházi helyiség.Megszomjazott.A szekrényén elhelyezett ásványvízért nyúlt majd visszafeküdt.-Ő volt az.Ő tette ide.Tehát itt járt.De mi vezérelte?Miközben ezen kérdések halmaza tornyosult elméje minden szegletében,megpróbált rágyújtani.Szokása volt.Gondolatait általában pár szál nyugtató cigaretta segítette rendezni.De még mindig nem volt a szekrényén és körülötte egy szál sem,így szája szélének rágdosásával terelte nikotinhiányát.Csak ült és nézett.Csend volt,szokatlan csend.A nyüzsgő folyosó most üresen tátongott.Egyedül volt.Gondolatai a férfi körül forogtak.Kereste.Várta.De nem jött.Érezte a hiányát,de most sokkal erősebben,fájdalmasabban.Nem akart egyedül lenni.Most nem.A férfi erős szorítására vágyott,amely mindig megnyugtatta.Vékony s hosszú újainak simítására,mely annyiszor ellazította a múltban.Csókjára ami képes volt elragadni a valóságból.Szerette a férfit.Kötődött s vonzódott hozzá.Minden mozdulatát,szavát,tettét áhítattal figyelte.Csodálta és szerette.-SZERETLEK!Ismételte meg sokadjára majd tovább merült gondolataiba....

Heather.Folytatás 2.

Reggel Heather  ismét erős fejfájással ébredt.A szoba üresebbnek hatott mint este.A férfi aki éjszaka még a sarokban aludt,eltűnt.-Biztosan megunta a várakozást!Karjába az infúzió még mindig áramlott.Még mindig nem értette,hogy hogyan került kórházba és,hogy miért hozták be.-Miért nem lett vége a rémálomnak?Miért vagyok még mindig itt?A kérdéseire nem felelt senki.Egyedül volt.Ismét megcsapta  magány érzése.-Hol van?Miért ment el?Folyamatos kérdések halmaza tornyosult elméjében.Nem lát tisztán.Minden zavaros.A nyugtatók elérték hatásukat.A teste legyengült.Mozdulatai éles fájdalomként hasítanak teste minden szegletébe.Heather szemeivel a férfit kereste.Látta ablakból az embereket.Figyelte a mozdulataikat.Az arcukat.Még mindig irtózott az emberek társaságától.Folyamatosan csak a férfi közelségét kereste.A férfiét aki megmentette, aki az este még a sarokban ülve aludt.-Miért ment el?Heather félt.A tegnap előtti események cseppet sem érdekelték.Nem félt.Nem gondolt semmire.Csak cselekedett.De most félt.Félt,hogy örökre elveszítette férfit.Félt,hogy nem jön vissza többé.-Vissza jön?Minek is jönne?Jobb dolga is van mint egy kórházi ágyhoz  láncolt lány társaságában tölteni a napot.Nem értem.Miért?Hogyan?Mikor?A kérdések nem csillapodtak.Folyamatosan csak törtek elő elméjéből megmozgatva egész neuronhálózatát.Hirtelen megszédült.Talán a nyugtatók hatása,talán a napok óta tartó lelki civódás miatt.Ki tudja.Még ő sem.Hangszálai még mindig nem funkcionáltak megfelelően,de mielőtt ismét elaludt volna még súgott valamit.-HIÁNYZOL!Majd könnyes szemekkel elaludt...

Heather.Folytatás.

Heather riadtan eszmélt!Egy egyágyas kórházi szobában feküdt.Karjából az infúzió vékony szála lógott.Feje a halántéklebenynél,iszonyatosan lüktetett minden egyes infúziócseppjénél.Az óra kattanása a fájdalmas felismerést hasította mellkasába.-Hogy kerülök ide?Ki talált rám?A hangok fájdalmasan távoztak testéből.Cigarettájáért nyúlt de az ágy melletti szekrény üres volt.Idegesen tekintett körül.Feje még mindig lüktetett,s a gyomra is fájt a napok óta való koplalástól.Kezére pillantott.Vékony volt és hideg,mintha nem is az ő része lett volna.A branül miatt nem tudta mozgatni karját.A szobában sötét volt,de az ablakra pillantva látta a város fényeit.-Talán az 5.-en lehetek.Jegyezte meg még mindig értetlenül állva az események előtt.Hirtelen egy alakra lett figyelmes a sarokban.Nem látta az arcát de tudta.-Ő az.De hogyan?Miért?De kérdésére nem érkezett válasz.A sötétben helyet foglaló férfi nem felelt.-Biztosan elaludt!Gondolta majd félve súgta-SZERETLEK!Ezt követően egy darabig még nézte a férfit,s figyelte hátha megmozdul,majd lassan és csendesen elaludt...

Heather!

-Körülvesz a sötétség!Árnyak lepik el szobám minden egyes szegletét.Azt hiszem hallucinálok!A halál illata,a mámoros nikotin füstjével vegyítve kering a levegőben!Lassan,csendesen hatol végig ereim hálózatán át a szívemig,a halál keltette megnyugvás!Minden egyes neuronom érzi a vesztét!Limbikus rendszeremből robbanásszerűen törnek elő, az érzelmekkel túlzsúfolt emlékek!Azt hittem csak mítosz a halál előtti élet lepergése!Ismét tévedtem!
Hirtelen csend lett.Nincs több emlék!Nincs több fájdalom!A test nem mozdul,mereven, végbefagyva, magatehetetlenül fekszik a szoba közepén.A pupilla teljesen kitágult.Nincs tovább!A szív utolsó lüktetése ordítva megtöri a csendet,s talán párszázadmásodpercre a világnak nevezett undormány  is megállt!Heather utolsó levegővételével megpróbál ordítani,de nem tud,tüdejébe nem jut elég levegő s hangszálai is kezdtek elernyedni.Csak suttogás hallatszott.-SZERETLEK!De nem kap választ!Ahhoz már túl késő!Talán végleg elment...

Heather:belső monológ!

-Sírni akarok!Ordítani!Mert nekem ez már sok!Nem tehetem!Nem!Nem akarom és nem is tudom elmondani senkinek!Nem megy nem tudom irányítani a dolgokat!Olyan ez mint egy rossz álom!Az életem,amiben boldog voltam,amire azt hittem igaz,párszázadmásodperc alatt megsemmisült!A mai napig nem tudtam,hogy mi a magány!Nem tudtam milyen érzés,nem tudtam mivel jár!Azt hiszem most már tudom!Üres minden!A levegővétel és minden más feleslegesnek tűnik!A cigaretta mámoros füstje beteríti a szobát!Ellepi elmém és világnak statuált förmedvényt!A körülöttem lévő emberek minden egyes szava irritál!A látványuk undorító!Ahogyan mozognak!Ahogyan levegőt vesznek!Minden amit tesznek taszít!Fáj létezni!Neuronhálózatom minden egyes neuronja ezt súgja!Egyre hangosabban és hangosabban!Egyre ridegebben és egyre közelebb!Egyre fullasztóbb!Hallom!Érzem!Félek!!Egyszerre csak csend lett!Minden elhalkult!Sötét van!Fázom és egyre jobban félek!Utolért!Nem enged!Nem küzdök!Hagyom had tegye amit tennie kell!De félek!Adam kérlek segíts!