Valóság....

Csókjára vágyom s legszívesebben ölelném ,
de mindig mikor megtenném egy árny felém lép.
Egyedül ülve láttam gyengéjét,
ekkor egy érzés vágta belém pengéjét.
Nem szólt semmit csak rám nevetett,
ekkor a fájdalomtól kezem megremeget.

A sötét árny maga a valóság,
nem kérdez semmit csak feltépi bordáim katedrálisát.
Mélyen a neuronjaimba férkőzik,
s minden gondolotamat megfertőzi.
Ekkor elborúlt elmém eleppi a sötétség,
kegyetlen érzés,nincs menekvés

Lehunyom szemem s elképzelem érintését,
de ekkor előlép az árny s már nyújtja felém kését.
Nincs több álom,a valóság megrontja elmém,
az ajtót magamra zárom,s hagyom az életem lepergését.
by.:hetty