most kicsit lehangolóbb dolgokat fogok leírni...ma rengeteg dolog emlékeztetett a pici öcsémre....az igazira...elképesztően nehéz volt visszatartani a könnyeimet csak,hogy Kingám és Ádámom ne lássa...egyszerűen rettenetesen felemészt a hiánya..napok óta sírva alszok el...hogy miért magam sem értem..csak érzem...hogy az a pici kis fiú aki minden napomat betöltötte..HIÁNYZIK!...reggelente plüss játékokkal ébresztett..pici hangján mondogatta: ,,Etter fent vagy"..nem tudtam ellenállni neki:)felkeltem bár mily keveset aludtam az előtt...emlékszem a pici kezére...ahogy puszit adott..mikor esténként velem aludt el...s mikor az én plüsseimet szorongatta...egyszerűen fáj...fáj a hiánya rengeteget gondolok rá...van hogy álmaimból is sírva kelek fel csak azért mert nincs velem...s ha tudná,hogy mit nem adnék csak azért ,hogy talán egyszer...s utoljára hallhassam...láthassam...s meg mondhassam neki..."SZERETLEK ÖCSIKÉM!,,
