Sokszor sokféleképpen írtam már le milyen érzelmek játszódnak le bennem. Írhatnám most is a megszokott módon de nem teszem. Megpróbálom más megközelítésből.
Van, hogy csak nézem ahogy fekszik..Lenyűgöz a lénye. Ahogy beszél, jár és cselekszik. Csodálom akár egy kislány a gyerekkori hősét. Minden rezdülését látom, érzem...Igyekszem minden egyes mozdulatát megjegyezni, mert félek, hogy minden apró pillanat amelyet nem jegyzek meg elveszítem és talán soha nem kaphatom vissza. Többször is megjegyeztem már neki, hogy nekem ő volt az álmom. Nyálasan hangzik tudom.. És talán értelme sincs. De megpróbálom kifejteni. Ne úgy képzeld el, ahogy általánosságban szokás. Nem szőke herceg fehér lovon aki megment a házisárkánytól.DE hasonló,....
Mióta az életembe lépett úgy érzem bármi lehetséges, hogy nem vagyok egyedül... Hogy nem vagyok magányos, elveszett...
Szeretem nézni ahogy alszik. Megnyugtat akár az csak az ölelése. A bőrének érintésétől minden egyes porcikám izzik. Mellette olyan vagyok mint egy megtébolyodott. Vágyom, hogy érintsen, öleljen, csókoljon. Vágyom rá úgy ahogy van. Arra ami ő és amit ő megtestesít.
Hogy mit testesít meg ő? Ő nem egy illúzió s nem is egy látomás. Se nem fantomkép vagy kivetülés. Ő minden ami jó bennem és ebben a világban. Ha csak egy percre láthatná bárki is amit iránta érzek megállna a világ. Nem azért mert ez annyira más vagy annyira elsöprő, hogy ilyen még ne lett volna a történelemben.
Egyetlen egy okból. Mert számomra ez az ami elragad ez az ami az én világomat megtestesíti s ha ő nem lenne én sem lennék. Ezért hát valóban megállna a világ. Legalább is az ami az én kis színes gömbömet alkotja mindenképp...
Képzeld el, hogy valamit nagyon keresel de valójában fogalmad sincs róla, hogy mi az vagy, hogy miért keresed. De úgy érzed, hogy nem teljes az életed és nem vagy önmagad amíg az a valami nem az életed része.
Na hát nálam ez a valami egy valaki. Pontosan nem egy valaki. Ő az akit mindig is kerestem. Tudtomon kívül. Ő az aki kiegészít. Ő az én valóra vált álmom...
És, hogy ne maradjon le az idézet sem jöhet egy örök kedvenc:
" Akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan."
