2012.10.30

Megpróbálom leírni mit érzek most,és,hogy mit éltem át eddig. Lehet nem fog menni. Sőt biztos,hogy nem. De próbálkozni lehet.4 éve szeretlek töretlenül. Voltak hibás lépéseim és döntéseim. Ember vagyok sajnos. De soha nem kételkedtem abban,hogy mennyire szeretlek. Mi játszódik le bennem. Egyszerűen megfogalmazhatatlan. Fáj,éget,belülről tép szép. Darabokra szaggat .Már nem is én vagyok .A mindenem voltál és vagy is. Érted bármit megtennék. Mióta nem vagy velem azóta is keresem az érzést. Konkrétan téged kereslek. Őrülten szeretlek. Soha nem szeretett így még senki. Ami bennem végbe megy...Egykor ahogyan most is te jelentetted/jelentesz mindent .Egyfajta végtelenséget.. Igaz?:)Nincs semmi és senki. Fáj,piszkosul fáj ahogyan elbántál velem. Ha gyűlölnélek azt kívánnám éld át te is,hogy tudd mennyire szar .De soha nem kívánnám a szenvedésedet. Láttam ahogyan alszol,levegőt veszel. Mindig láttalak. Érinthettelek .Mikor vége lett?Eltűnt minden .Mintha csak kiszakították volna a szívem .Igen a szívemet. Sebészi pontossággal elvették tőlem. Mit tehettem?Semmit. Csak szenvedtem és szenvedek azóta is. A te világodban éltem(vagy is úgy tűnt).Magamra hagytál. Eltűnt minden. Szó szerint minden. Képzelj el egy lapot ami egykor tele volt. Egy négyzetcentméternyi hely sem volt már rajta. Lemondtál rólam. Mi lett a lapból?Nem csak,hogy az tűnt el ami rajta volt. Maga a lap is. Mintha soha nem is lett volna ott. Mi maradt utána. FÁJDALOM. Szűnni nem akaró fájdalom. Mert a helyére szűnni nem akaró üresség és fájdalom került és aki ezt átélte mindenre emlékszik .Te voltál ez a lap. És ami rajta volt .Minden amit együtt tettünk,csináltunk. Nem maradt más mint a fájdalmas emlékek és a végtelen önmarcangolásba nyúló kérdések. Igen én vagyok az aki mindenre emlékszik. Elvesztem végleg. Nem hittem,hogy ilyen lehetséges. Nem akartam hinni benne. Tévedtem. Piszkosul szeretlek. Mindennap fáj felkelni de megteszem nem magam miatt .Miattad. Talán éreznéd a hiányom. Legalább is remélem. És nem  akarom,hogy hiányt szenvedj így tűröm a körülöttem lévő dolgokat. ( Ha tudnád,hogy mióta magamra hagytál azt kívánom bár meg sem születtem volna. Nem magam miatt. MIATTAD .Egy gonddal kevesebbel kellett volna törődnöd.)Mást nem tehetek. Vagy is tehetnék de nem lenne értelme. Te tartasz életben. Igen TE. Az hogy vagy. Elfogadtam azt,hogy nem kellek .Fájt de elfogadtam .Amikor mellettem voltál is elfogadtam a döntéseidet. Piszkosul fájt,hiszen ember még annyi fájdalmat nem kapott mint én a kapcsolatunk alatt(verbálisan)Azt hiszem.....De amit mindennap át élek. Szét marcangol ez az érzés .Legbelül az tart életben,hogy vagy .Még ha nem is velem. Szenvedek minden nap. Tudod milyen érzés?Mikor magamra hagytál képes lettem volna öngyilkos lenni. Igen kívántam,hogy meghaljak. Mert nekem nem ment. ahogyan most sem megy. Csak kínzom magam .Látlak de nem érinthetlek. Tudod milyen érzés?Elérhető közelségben vagy még sem érinthetlek. Kínoz. Egyszerűen megőrülök .Nem téged okoltalak .Saját magam .Ha a kapcsolatunkban veszekedtünk?Soha sem téged okoltalak hanem saját magam. Nem sikerült feldolgozom sem akkor sem most hogy nem vagy velem. Nem megy .Nem akarlak és nem tudlak elengedni. Te jelentesz mindent Érted már?Nem mentsvár vagy. Te vagy a mindenem. Nekem te kellesz. Hibákkal,fájdalmakkal és hülyeségekkel együtt .Azzal,hogy téged elveszítettelek elveszítettem mindent. Tudod jól. Tudod hiszen mindent tudsz rólam .A rezdüléseimet a reakcióimat .Mindent. Hagytam,hogy a mindenem legyél. Mikor elmentél eltűnt minden. Nem csak mentsvár vagy .Nem nem csak időről időre van rád szükségem!!Nekem életem végéig szükségem lesz és van rád. Hogy miért?Mert szeretlek. Ez nem átmeneti. Nem ideiglenes. Van ami örök....Tudtam mire vállalkozom mikor hagytam,hogy a mindenem legyél. Tudtam mit vállalok azzal,hogyha összejövünk. Tudtam és nem érdekelt .Miért?Mert nekem rád van szükségem. Lehet neked nem rám. DE nekem igen .Ne kérdezd,hogy miért. Ezt nem lehet elmagyarázni .Ezt érezem és tudom is. Mikor megláttalak. Mikor először megcsókoltál. Mikor először hozzám értél. Mind itt van a fejemben. Megtehetném,hogy kitörlöm de nem!Nekem ez jelent mindent .Tudod milyen érzés hiába szeretni?Lehet...Én biztosan tudom .Nem kívánom senkinek. Ahogyan látod azt,hogy az az illető aki számodra az életet jelenti de neki nem jelentesz semmit....Elviselhetetlen. Mindennap a könnyeiddel küszködni mert szereted .Minden nap szenvedni .És minden nap rá döbbenni,hogy élni nincs kedved. Nem azért mert szar az élet. Nem azért amiken eddig keresztül mentél.(hiszen tudom mit éltem át eddig. azt is tudod,hogy ezt kevesen viselték volna el. megtehették volna hogy elmenekülnek talán meg is tették volna ha azt élik át amit én.)Hanem azért mert az akit mindennél jobban szeretsz. Aki miatt a családodnak is hátat fordítanál,csak,hogy tudja mennyire szereted .Az nincs többé. Elment és magadra hagyott. Egyedül. Hogy megbírsz e ezzel birkózni. Senkit sem érdekel. Főleg  nem téged...Hiszen. .Feladtad...És mit érzek most?Ugyan azt. Enyhítő körülmények számít,hogy némi érdeklődést mutatsz irányomba. De meddig?Mi lesz ha újra nem lesz rám szükséged?Megint egyedül maradok. Félek. .Félek mert szeretlek. Olyannyira,hogy élni sem vagyok képes nélküled. Félek,hogyha vissza kaplak megint elveszítelek. Még egyszer nem bírnám ki. Még egyszer nem menne. Ami bennem végbe megy az nem emberi. Ember ezt nem bírná elviselni. Mindennap élni úgy hogy meg akarsz halni. Minden nap levegőt venni,pedig legszívesebben meg fulladnál. Minden egyes nap azzal kelni,hogy téged kereslek .Hogy legszívesebben a vonaton,az iskolában és bárhol odamennék hozzád és nem engedném,hogy újra magamra hagyj. Minden. .egyes...nap! Elviselhetetlen. Én még is megküzdök vele. Sokak szerint hülyeség. Szerintem nem .Egyszer talán...Megérted!Egyszer talán te is azt fogod érezni amit én.. Talán egyszer úgy fogsz szeretni és talán egyszer annyit fogok jelenteni neked mint amit te nekem. Mit jelentesz nekem?MINDENT! A kezdetet és a véget. Mindent ami ezen a földön csak egy fikarcnyit is számít. MINDENT ami létezik. Miért? Mert.. SZERETLEK!!!!Talán egyszer...Mellettem leszel boldog.. Talán..

2012.10.29

Ismét nélküled töltöttem az éjszakát.Kegyetlen érzés ahogyan a hiányod végighatol  testem minden egyes szegletén,s ahogyan megfertőzi neuronhálózatom darabkáit.Megpróbálhatnám hasonlíthatni az érzést de nem lenne értelme.Elviselhetetlen.Belülről tép szét mintha....Nem lehetne irányítani.Veled tölthettem egy csodálatos éjszakát,amire hónapok óta vártam.Nyugodt voltam,s talán egy kis időre boldog is.Most pedig a lelkiállapotom cseppet sem mondható stabilnak. Minden külső tényezőt semmisnek tekintek.Minden amit teszek képlékeny.Van értelme vagy nincs.Teljesen mindegy csak cselekszem ezzel is enyhítve  a fokozhatatlanul erős hiányodat.Beválik-e?Nem.Teljesen haszontalan minden próbálkozás.Veled szeretnék lenni!57_3I}3723I{ 53I}3N132!I}36632 57-3I}37N1 F0657_?Hiányzol...

2012.10.15

Nem normális,nem racionális,hogy ember így vonzódjon egy másik emberhez!Képtelenség,hogy ennyire függjön  a másik egyéntől.Kötődhetsz egy tárgyhoz vagy emlékhez.De emberhez így nem!Képtelenség ilyen érzelmeket kiváltania az egyik egyénnek a másikból.Nincs értelme.Képtelenség,hogy valakit ennyire szeretni tudj!Ilyen nincs!De mi van ha még is??...