Itt ülök egyedül,a föld forog de a testem legyengült.
Keresek egy vágyat,egy érzést,amely megszünteti a kérdést.
Mely éjszakákon át meggyötör,melyre a válasz keserű.
Vajon szeret e még,s ha igen merjek e még,
kergetni egy vágyat a végtelenbe nyúló sávban?!
Merjek e még félni és remélni,vagy inkább fussak el,
a rettegés útjából őt elérni!
A válasz egyszerű,a tett ésszreű.
Megyek előre amíg a lábam bírja,az utat nem nézve
a karjaiba érve.
Nem számít a félelem,csak futok előre amíg el nem éri két kezem!
Esztelenség?Vagy csak SZERELEM?
Erre a válasz csak is IGEN lehet.
Esztelenség futni a félelem elől a szelerem ért,
de nekem ő ennél többet is megér.
Szavakal érvelni nem tudok,mert szókincsem fukar,
de a testem érzi,s szívem tudja TÉGED akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése