2013.03.04

Ma ismételten rájöttem egy-két dologra.Az emberek fele semmire sem értékelik azt amit kapnak.4 nap alatt 2 ember is tanúbizonyságot tett arról,hogy fele annyira sem értékeli azt amit magamból adok,mint én aki konkrétan adta azt.Ezt hogy értem?Adok valamit.Nem várok el cserébe semmit.Nem mondom mit tegyenek vele vagy mit ne.Csak annyit mondok,így akkor is veled vagyok amikor más nem.Lehet ez egy gyűrű;egy nyaklánc teljesen lényegtelen milyen tárgy a lényeg a mögöttes tartalom.Az,hogy amit adok ahhoz valami köt.A részem egy darabja...És  ha azt látod,hogy az illető ezt nem értékeli.Nem fogja fel mekkora erővel bír az ajándékozásom tárgya.Rájössz.Azt sem érti te ki vagy..Nem baj. :) Hozzá szoktam,hogy a társaságomban élők kevese ért vagy tudja mit miért teszek.De fájó ha ezt olyan ember követi el ellened aki egykor az életedet jelentette.Igen furcsa lehet a múlt idő.Jöhetnék a klisével,hogy az idő mindenre választ ad és,hogy idővel minden elmúlik.De ez mind akkora baromság,hogy fejjel megyek a falnak.Valójában..Nem múlik el soha.Soha nem fog elmúlni.Tudom!Bár ne tudnám bár reménykednék,hogy valaha is elmúlhat de nem fog.Nem fog elmúlni az amit okozott.Soha.Ezzel tett azzá aki vagyok.És hogy mit tett?Kiölt mindent a folyamatos reménykedés mikor olyan szavakat használt amire ma már tudom valótlanok.Amikor rám nézett vagy megcsókolt és elhitette,hogy minden jobb lesz.Majd az ezt követő mondhatni szarok rá,hogy veled mi van hiszen  csak egy TÁRGY vagy a játékszereim között effektus.Mindent tönkre tesz.Engem is.De nem baj.Most már tudom,hogy nem én engedtem el őt.Ő engedett el engem.Most persze azzal jönne,hogy ez nem így van.De ha elgondolkozok csak azt találom,hogy DE.Miért is?Már az első perctől kezdve neki adtam azt amit soha senki nem kaphatott meg azóta.És mi lett belőle.Bonyodalom bonyodalom hátán.Értelmetlen mókuskerék.De még is azt mondom jó volt.Megérte mindenen keresztül menni még ha csak tanulságot szűrhettem le belőle.Megérte,hogy olykor elismerte igen többet kaptam vissza mint azt kellett volna.De már mit számít hiszen csak az 56 oldal vagyok....És itt jön a képbe a jelen helyzetem.Egy jó ideje nincs senkim.Őszintén nem is baj és nem is akarok senkit.Persze jól esne hozzábújni valakihez vagy szeretgetni valakit és a többi..De nem mindegy milyen áron.Nem mindegy hogyan.Így maradok egyedül..Legalább van időm átgondolni mit is akarok igazán...