2013.02.11

Nem tudom.Nem tudom elengedni.A legjobb barátom.Mindig ott volt mellettem.Vigyázott rám és fogta a kezem.Sírhattam a vállán. Lehettem seggfej ő ott volt.Most még is arra kér engedjem el.Miért kér mindenki arra amit nem tudok teljesíteni?Miért akarja mindenki,hogy engedjem el?Ennyire nem ismernek?Ennyire nem vagyok lényeges?Mi lesz ha túl késő?Akkor mit tegyek.Csak álljak bambán mint egykor mikor Adam magamra hagyott mondván,hogy ne szegjem meg azt az ígértem,hogy nem könyörgök?De mi van akkor ha én ezt már nem bírom?Miért zúdul minden egyszerre a nyakamra és miért kéri mindenki,hogy felejtsem el a múltat?Azt hiszitek könnyű.De nem nem megy.Elveszítettem az unoka hugom a barátnőm Gittát az öcsémet a bátyámat és Adamot.Most pedig,jön Sanyi.Azt mondta egyszer nekem valaki(vagy csak én),hogy az ember szívós csótány.Mindent elvisel.De mi van ha már neki sem megy.Végül is ha levágod a csótány fejét egy két napig még él.De azután...Hogy birkózzak meg valamivel ami betölti az életem.Ami rám telepszik és élni sem hagy?még is hogy.....