a tükörbe nézek se legszívesebben hánynék.
Undorodom magamtól s attól amit látok,
körbenézek,s látom körülöttem álltok.
Akár egy kihűlt tetem felett,
üres tekintetembe kezetek beleremeg.
Majd felébredek,s látom csak álom volt...
A tükör még mindig összetörve,
kezemről a vért letörölve,
bámulok a képre mely egyszer csak rám kacsint,
pengét mutatva "táncra,, int.
Szememmel követem a penge mozgását,
karom egyszer csak átveszi ritmusát.
Majd eggyé válunk:a penge és én,
mondhatni két töredék,egy egységgé.
Hallom a bőr apró ,,sercegését",
majd vérben ázva lelkem végső elvesztését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése