:/

Az emléked kísért  minden sarokban!Félek!Fázok és remegek!!Egyedül vagyok!Mindenhol téged kereslek!Veled akarok lenni!Ölelni,hozzád bújni!!Egyszerűen nem megy!Próbáltam!Elég erősen próbállak elengedni!El akarlak felejteni,s még is egy részem azt akarja maradj!!Fáj!Fáj,hogy nem vagy itt de az is fáj,ahogyan bántál velem!A világban kirekesztettként állok!Vannak  ,,Ők" és vagyok ,,Én" .De te hol vagy?Soha nem értettem a körülöttem lévő eseményeket,történéseket.Mindig be akartam állni a sorba.Mindig NORMÁLIS akartam lenni.De soha nem vágytam arra,hogy én is a tömeghez tartozzak.Csak azt akartam,hogy elfogadjanak.Legalábbis azt,hogy TE elfogadj!Lehet rossz ötlet volt.Még mindig SZERETLEK!Még mindig rád gondolok!Még mindig kereslek!De nem tudom van e értelme egy életen át várni valakire aki az igazi énemet soha nem ismerte...