Heather.Folytatás 2.

Reggel Heather  ismét erős fejfájással ébredt.A szoba üresebbnek hatott mint este.A férfi aki éjszaka még a sarokban aludt,eltűnt.-Biztosan megunta a várakozást!Karjába az infúzió még mindig áramlott.Még mindig nem értette,hogy hogyan került kórházba és,hogy miért hozták be.-Miért nem lett vége a rémálomnak?Miért vagyok még mindig itt?A kérdéseire nem felelt senki.Egyedül volt.Ismét megcsapta  magány érzése.-Hol van?Miért ment el?Folyamatos kérdések halmaza tornyosult elméjében.Nem lát tisztán.Minden zavaros.A nyugtatók elérték hatásukat.A teste legyengült.Mozdulatai éles fájdalomként hasítanak teste minden szegletébe.Heather szemeivel a férfit kereste.Látta ablakból az embereket.Figyelte a mozdulataikat.Az arcukat.Még mindig irtózott az emberek társaságától.Folyamatosan csak a férfi közelségét kereste.A férfiét aki megmentette, aki az este még a sarokban ülve aludt.-Miért ment el?Heather félt.A tegnap előtti események cseppet sem érdekelték.Nem félt.Nem gondolt semmire.Csak cselekedett.De most félt.Félt,hogy örökre elveszítette férfit.Félt,hogy nem jön vissza többé.-Vissza jön?Minek is jönne?Jobb dolga is van mint egy kórházi ágyhoz  láncolt lány társaságában tölteni a napot.Nem értem.Miért?Hogyan?Mikor?A kérdések nem csillapodtak.Folyamatosan csak törtek elő elméjéből megmozgatva egész neuronhálózatát.Hirtelen megszédült.Talán a nyugtatók hatása,talán a napok óta tartó lelki civódás miatt.Ki tudja.Még ő sem.Hangszálai még mindig nem funkcionáltak megfelelően,de mielőtt ismét elaludt volna még súgott valamit.-HIÁNYZOL!Majd könnyes szemekkel elaludt...